Lukács Szabolcs

Lukács Szabolcs vagyok, Sepsiszentgyörgyön születtem 1977 Február 3-án, jó régen történt, jó hideg volt. A Formula1-el elég régóta ismerkedtem meg, még akkor történt amikor a mezőnyt olyan nevek színesítették mint Nigel Mansell, Ayrton Senna, Alain Prost, Damon Hill, Jacques Villeneuve. Ha már Forma1 akkor azt még elmondanám, hogy mindig is a McLaren nagy csodálója voltam, összességében igazából három kedvencről tudok beszámolni akik közelebb álltak személyiségemhez, ezek név szerint A. Senna da Silva, D. Coulthard és K. Raikkönen. Volt egy időszak amikor nem voltam ilyen heves a sportág érdeklődésében de a feleségem Réka vissza állított erre a síkra, amit egy percet sem bánok. Manapság az életem nagy részét a család veszi igénybe,ugyanis két csodálatos gyerekem van Beáta és Balázs-Vencel, ezt követi a munka, sajnos, azért sajnos mert nem szeretek dolgozni (másnak) de ez van, aki mást vall az hazudik. Szabad időm nagy részét a Szentliga igazgatása tölti be, inkább az adminisztrációs oldalához értek igazából, nem vagyok egy számítógépes zseni, de fejlődőben vagyok. Amikor ezekkel nem foglalkozom akkor tesztelek a soron következő pályára, miután azt úgy ítélem meg, hogy nem megy vagy már kiautóztam az adott pályát, akkor valamit sportolok amit imádok csinálni. Sok, illetve rengeteg sportot kipróbáltam ami csak közelfért hozzám, mindig is kihívás volt számomra ha kipróbálhatok valami ismeretlent a sportágak körében. A Szentligáról annyit, hogy jó magam is részt vettem a liga alapításában 2006-ba, amire mai napig is büszke vagyok de ez nem csak az én érdemem. Amit be szeretnék tartani az az volna, hogy tiszta sportszerű versenyeket produkáljunk és foggal körömmel ragaszkodom ahhoz, hogy a pályán döljenek el a versenyek fehér vonalakon belül. Még nem voltam bajnok de dolgozok rajta, már három szezonja szagolgatom ezt az illatot, jó érzés de valamiért mindig elmarad a tüzijáték, lehet, hogy én vagyok a David Coulthard szindróma?! Nagyon komolyan gondolom ezt a Szentligát. Jó úton haladunk egy magasabb szint felé, csak ez sajnos idő igényes, de van időnk szerencsére. Hát uraim ez volnék én.

Lattom ujjoncok a lathataron.